Vasárnap este volt, a fiatalok mégis tucatjával rohamozták meg a szórakozóhelyeket, nem törődve a másnapi tanítással, bár az igazat megvallva a lazításra vágyó fiatalok nagy része egyetemista volt, akiknek nagyobb százaléka sokkal reálisabbnak tartott egy találkozást egy sárkánnyal, mint hogy ellátogasson egy más fél órás előadásra.
A kocsik ilyenkor igyekeztek megfontoltabban és lassabban haladni, arra az esetre, ha mámoros állapotú fiatalok keverednének az út közepére. Néhánynak sikerült Salemben megtalálnia egy olyan utat hazafelé, ahol alig jártak autók, ám ennek bizonyára az lehetett az oka, hogy bár hetek óta rohamozták levelekkel a polgármestert, az továbbra sem volt hajlandó semmiféle előrelépésre az éjszakai világítás ügyében.
A csillagok és az utcai lámpák nagyjából azonos erősségű fénnyel illették meg a kihalt utcát, amin az esti szellő még egy újságpapírt is végigvezetett, mielőtt nekirepítette volna egy ablaküvegnek.
- És akkor komolyan jött nekem ezzel a mennyből az angyal csajozós szöveggel - mesélte kacagva Tessa, és félresöpört homlokáról egy szőke tincset, aminek a vége halvány rózsaszín volt.
- És erre mit mondtál neki? - kérdezte kíváncsian Nessie, aki a hátán cipelte a magas, karcsú lányt.
Erre már Chloe is kíváncsi volt, aki mellettük sétált összébb húzva magán rózsaszín pulóverét, amiben talán úgy érezte volna magát, mint egy vattacukor, köszönhetően a Nessie-től kölcsönkapott parfümnek, ám mivel bátyja segített neki kiválasztani öltözékét - a rózsaszín felsőhöz semmi köze sem volt, s azt ki is kérte volna magának - így egy fekete csőnadrág borította lábait, amitől még sem érezte magát annyira kislányosnak, még ha ez csak a látszat is volt.
- Már nem emlékszem pontosan - ráncolta homlokát Tessa, ahogy megpróbált visszaemlékezni a történtekre. - Vagy várjunk csak... oh!
- Mi az? Eszedbe jutott? - lelkesedett Chloe, aki egy kicsit volt alacsonyabb a magát szintén hobbitok közé soroló Nessie-nél, s amikor Tessa és annak ikertestvére mellett álltak, többször a kerti törpe jelzővel is megillették magukat.
- Hát... - vont vállat Tessa, és elnyomott egy ásítást. - Talán a cigarettája jobban lángra kapott a kelleténél.
- Tessa! - kiáltottak rá a lányok szinte egyszerre, bár ez a megrovás csöppet sem hatotta meg őt.
- Most mi van? Mintha ti valóban csak komoly vészhelyzetben használnátok a... oh!
Nessie szemeit forgatva megállt egy zebránál, s Chloéra nézett, hátha ő többet tud nála arról, vajon miért hagyta abba a beszédet barátnőjük.
- Szerintem valahol leesett rólam a cipőm.
Chloe és Nessie is a lány csupasz lábaira néztek, amin így jól láthatóvá váltak rózsaszínre és citromsárgára lakkozott körmei.
A legidősebb lány érezte, hogy Tessa megborzong a hideg levegő miatt, aminek hatására jobban átkarolta Nessie nyakát. Csupán egy lélegzetvétel kellett ahhoz, hogy felismerje az alkohol és a virágillatú parfüm nászának illatát, ami körüllengte a lányt, majd egy sóhaj hagyta el kiszáradt ajkait.
- Nem hagyhattad el olyan régen. Chloe megvársz minket, amíg visszaszerezzünk Hamupipőke cipőjét?
Chloe egy percig csendben gondolkozott. Körülnézett a kihalt utcán, majd a villódzó hatalmas lámpára esett tekintete, de amikor meglátott egy éjjel-nappali kisboltot, egy kissé megkönnyebbült, és bólintott.
Ahogy egyedül maradt máris megbánta, hogy tavaly engedett a kísértésnek, és bátyjával megnézett egy horrorfilmet. Bár ez még sem egészen így történt. Elhatározták, hogy elég bátrak egy ilyen film megnézéséhez, legálisan mégis csak felnőttek, ezért leültek bátyja szobájában az ágyra, párnákkal és takaróval körülbástyázva magukat, s elindították az első filmet, amit megtaláltak az interneten. Természetesen Axel az első legkisebb ijedelemre a párnába fúrta arcát, fel sem nézve, amíg vége nem lett a filmnek, és jelenleg Chloe nagyon is bölcs döntésnek vélte a fiú akkori cselekedetét, s azt kívánta, bárcsak követhette volna példáját.
Összeszedte magát, és gyors léptekkel megindult a fényt és biztonságot árasztó bolt felé, aminek pultjában egy idősebb hölgyet pillantott meg, amitől még nagyobb kedvet kapott, hogy belépjen, s ott várja mag barátnőit.
A zebránál lévő lámpa kijelzőjén lévő ember zöldre váltott, így Chloe tett pár lépést a csíkozott aszfalton, amikor egy autót hallott közeledni, s ha nem áll odébb, komoly baj történhetett volna.
A fekete autó nem állt meg, csak lelassított, így Chloe láthatta, ahogy a volán mögött egy fekete kapucnis illető ül, kezein, amikkel a kormányon dobolt, fekete bőrkesztyű volt, s valakihez beszélt, de nem volt telefon a kezében, s nem láthatta, hogy bárki is ült volna vele a járműben. Talán kihangosította a telefonját vagy énekelte a rádióban játszott dalt. Gondolta Chloe, majd ő is tovább ment, amikor a kocsi eltűnt.
Az idős hölgy már rá is mosolygott az ablaküvegen keresztül, amikor Chloe egy keserves macskanyávogást hallott. A hang irányába fordult, ami egy közeli sikátorból jött, s gondolkodás nélkül elindult, ám az egyik lámpa kiégett, amitől arra gondolt, egy petícióval talán munkára lehetne bírni a polgármestert.
Mire odaért a sikátorba a macska már el is szaladt előtte, s felszaladt egy fára. Chloe a fejét rázta, majd felnézett a kiégett lámpaoszlopra. Körbenézett, hogy nincs-e senki a közelben, majd erősen koncentrálni kezdett a lámpára összpontosítva.
Érezte, hogy ereiben száguldozni kezd egyfajta energialöket, majd kinyújtotta ujjait az oszlop felé, amink villanykörtéje először szikrázni kezdett, majd újra régi fényében pompázott.
Chloe, mint aki jól végezte dolgát, végre be akart lépni a boltba, amikor morgást hallott a sikátorból. Talán ezúttal egy kutya volt ott a macska helyett? Chloe megpróbált nem nagy zajt csapni, s nesztelenül visszament a sikátor bejáratához. Alig látott valamit, csupán halovány vonalakat és árnyakat. Az egyik árnyék azonban hihetetlen gyorsasággal közeledett felé.
Olyan gyorsan történt az egész, hogy Chloe még sikítani sem tudott, amivel talán magára vonhatta volna a boltból kilépők figyelmét. Egy hatalmas kutya szorította le a vállát az aszfaltra. Fogai nagyok és tűhegyesek voltak. A mancsa majdnem akkora, mint Chloe feje, a karmairól nem is beszélve, amik belemélyedtek a lány vállába.
A szíve majd' kiugrott a helyéről. A nyakára csorgott az állat nyála vicsorgás közben, majd felvonyított és lecsapott óriási mancsaival.
Csupán az első pár karmolás égette testét, de egy idő után már meg se próbálta lelökni magáról az állatot, s könnyeinek is utat engedett. Az utolsó dolog, amire emlékezett homályosan, hogy a kutya lemászik róla, csontok ropognak, és egy ember sziluettje rajzolódik ki, majd Chloe lehunyta szemeit, s minden elsötétült.
A kocsik ilyenkor igyekeztek megfontoltabban és lassabban haladni, arra az esetre, ha mámoros állapotú fiatalok keverednének az út közepére. Néhánynak sikerült Salemben megtalálnia egy olyan utat hazafelé, ahol alig jártak autók, ám ennek bizonyára az lehetett az oka, hogy bár hetek óta rohamozták levelekkel a polgármestert, az továbbra sem volt hajlandó semmiféle előrelépésre az éjszakai világítás ügyében.
A csillagok és az utcai lámpák nagyjából azonos erősségű fénnyel illették meg a kihalt utcát, amin az esti szellő még egy újságpapírt is végigvezetett, mielőtt nekirepítette volna egy ablaküvegnek.
- És akkor komolyan jött nekem ezzel a mennyből az angyal csajozós szöveggel - mesélte kacagva Tessa, és félresöpört homlokáról egy szőke tincset, aminek a vége halvány rózsaszín volt.
- És erre mit mondtál neki? - kérdezte kíváncsian Nessie, aki a hátán cipelte a magas, karcsú lányt.
Erre már Chloe is kíváncsi volt, aki mellettük sétált összébb húzva magán rózsaszín pulóverét, amiben talán úgy érezte volna magát, mint egy vattacukor, köszönhetően a Nessie-től kölcsönkapott parfümnek, ám mivel bátyja segített neki kiválasztani öltözékét - a rózsaszín felsőhöz semmi köze sem volt, s azt ki is kérte volna magának - így egy fekete csőnadrág borította lábait, amitől még sem érezte magát annyira kislányosnak, még ha ez csak a látszat is volt.
- Már nem emlékszem pontosan - ráncolta homlokát Tessa, ahogy megpróbált visszaemlékezni a történtekre. - Vagy várjunk csak... oh!
- Mi az? Eszedbe jutott? - lelkesedett Chloe, aki egy kicsit volt alacsonyabb a magát szintén hobbitok közé soroló Nessie-nél, s amikor Tessa és annak ikertestvére mellett álltak, többször a kerti törpe jelzővel is megillették magukat.
- Hát... - vont vállat Tessa, és elnyomott egy ásítást. - Talán a cigarettája jobban lángra kapott a kelleténél.
- Tessa! - kiáltottak rá a lányok szinte egyszerre, bár ez a megrovás csöppet sem hatotta meg őt.
- Most mi van? Mintha ti valóban csak komoly vészhelyzetben használnátok a... oh!
Nessie szemeit forgatva megállt egy zebránál, s Chloéra nézett, hátha ő többet tud nála arról, vajon miért hagyta abba a beszédet barátnőjük.
- Szerintem valahol leesett rólam a cipőm.
Chloe és Nessie is a lány csupasz lábaira néztek, amin így jól láthatóvá váltak rózsaszínre és citromsárgára lakkozott körmei.
A legidősebb lány érezte, hogy Tessa megborzong a hideg levegő miatt, aminek hatására jobban átkarolta Nessie nyakát. Csupán egy lélegzetvétel kellett ahhoz, hogy felismerje az alkohol és a virágillatú parfüm nászának illatát, ami körüllengte a lányt, majd egy sóhaj hagyta el kiszáradt ajkait.
- Nem hagyhattad el olyan régen. Chloe megvársz minket, amíg visszaszerezzünk Hamupipőke cipőjét?
Chloe egy percig csendben gondolkozott. Körülnézett a kihalt utcán, majd a villódzó hatalmas lámpára esett tekintete, de amikor meglátott egy éjjel-nappali kisboltot, egy kissé megkönnyebbült, és bólintott.
Ahogy egyedül maradt máris megbánta, hogy tavaly engedett a kísértésnek, és bátyjával megnézett egy horrorfilmet. Bár ez még sem egészen így történt. Elhatározták, hogy elég bátrak egy ilyen film megnézéséhez, legálisan mégis csak felnőttek, ezért leültek bátyja szobájában az ágyra, párnákkal és takaróval körülbástyázva magukat, s elindították az első filmet, amit megtaláltak az interneten. Természetesen Axel az első legkisebb ijedelemre a párnába fúrta arcát, fel sem nézve, amíg vége nem lett a filmnek, és jelenleg Chloe nagyon is bölcs döntésnek vélte a fiú akkori cselekedetét, s azt kívánta, bárcsak követhette volna példáját.
Összeszedte magát, és gyors léptekkel megindult a fényt és biztonságot árasztó bolt felé, aminek pultjában egy idősebb hölgyet pillantott meg, amitől még nagyobb kedvet kapott, hogy belépjen, s ott várja mag barátnőit.
A zebránál lévő lámpa kijelzőjén lévő ember zöldre váltott, így Chloe tett pár lépést a csíkozott aszfalton, amikor egy autót hallott közeledni, s ha nem áll odébb, komoly baj történhetett volna.
A fekete autó nem állt meg, csak lelassított, így Chloe láthatta, ahogy a volán mögött egy fekete kapucnis illető ül, kezein, amikkel a kormányon dobolt, fekete bőrkesztyű volt, s valakihez beszélt, de nem volt telefon a kezében, s nem láthatta, hogy bárki is ült volna vele a járműben. Talán kihangosította a telefonját vagy énekelte a rádióban játszott dalt. Gondolta Chloe, majd ő is tovább ment, amikor a kocsi eltűnt.
Az idős hölgy már rá is mosolygott az ablaküvegen keresztül, amikor Chloe egy keserves macskanyávogást hallott. A hang irányába fordult, ami egy közeli sikátorból jött, s gondolkodás nélkül elindult, ám az egyik lámpa kiégett, amitől arra gondolt, egy petícióval talán munkára lehetne bírni a polgármestert.
Mire odaért a sikátorba a macska már el is szaladt előtte, s felszaladt egy fára. Chloe a fejét rázta, majd felnézett a kiégett lámpaoszlopra. Körbenézett, hogy nincs-e senki a közelben, majd erősen koncentrálni kezdett a lámpára összpontosítva.
Érezte, hogy ereiben száguldozni kezd egyfajta energialöket, majd kinyújtotta ujjait az oszlop felé, amink villanykörtéje először szikrázni kezdett, majd újra régi fényében pompázott.
Chloe, mint aki jól végezte dolgát, végre be akart lépni a boltba, amikor morgást hallott a sikátorból. Talán ezúttal egy kutya volt ott a macska helyett? Chloe megpróbált nem nagy zajt csapni, s nesztelenül visszament a sikátor bejáratához. Alig látott valamit, csupán halovány vonalakat és árnyakat. Az egyik árnyék azonban hihetetlen gyorsasággal közeledett felé.
Olyan gyorsan történt az egész, hogy Chloe még sikítani sem tudott, amivel talán magára vonhatta volna a boltból kilépők figyelmét. Egy hatalmas kutya szorította le a vállát az aszfaltra. Fogai nagyok és tűhegyesek voltak. A mancsa majdnem akkora, mint Chloe feje, a karmairól nem is beszélve, amik belemélyedtek a lány vállába.
A szíve majd' kiugrott a helyéről. A nyakára csorgott az állat nyála vicsorgás közben, majd felvonyított és lecsapott óriási mancsaival.
Csupán az első pár karmolás égette testét, de egy idő után már meg se próbálta lelökni magáról az állatot, s könnyeinek is utat engedett. Az utolsó dolog, amire emlékezett homályosan, hogy a kutya lemászik róla, csontok ropognak, és egy ember sziluettje rajzolódik ki, majd Chloe lehunyta szemeit, s minden elsötétült.
*
Olyan volt, mintha egy sötét vízben lenne, ahonnan nincs kiút. Nem kapott levegőt. Egyedül volt, egészen addig, míg egy erő fel nem rántotta őt a felszínre.
Szürkéskék szemeit hirtelen felnyitotta, s levegő után kapkodva emelte fel fejét. Ugyanazt a fájdalmat érezte, mint amit az állat támadásakor, de újra lélegzett, s immár nem egy kutya volt felette, hanem egy fiú, aki úgy tűnt, legalább annyira meg van lepődve, mint ő maga.
A mandulavágású barna szemek aggódva pislogtak le rá. A fiú tenyere a Chloe mellkasán lévő sebeken volt, amik lassan kezdtek összeforrni, s már a fájdalom is kezdett elmúlni. Közben megpróbálta alaposan megnézni az idegen arcát, hiszen abban a pillanatban képtelen volt megszólalni, s erősen gyanította, hogy az egész csak egy álom.
Sötét tincsei a homlokába hulltak, ajkai kissé repedezettek voltak, bőre pedig kicsit világosabb, mint a keleti embereké. Olyan volt, mintha zavarban lenne, s meg is szakította Chloéval a szemkontaktust.
- Chloe!
A fiú ijedten húzódott el, majd felegyenesedett, beletúrva rövid tincseibe, amikor meghallotta a messziről jövő kiáltást. Hirtelen, szinte a semmiből jelent meg egy másik fiú is, aki megragadta a vállát, s magával szembe fordította.
- Mennünk kell. Most! - nézett le Chloéra, majd vissza a fiúra, aki sokkal nyugodtabbnak tűnt már, mint az előtt, s bólintott.
Chloe lassan felült, tenyerét megtámasztva maga mögött, így az apró kavicsok a bőrébe mélyedtek, de nem érdekelte. A barna hajú fiú még mondott valamit a másiknak, majd eltűnt, s miután még egyszer ránézett Chloéra, a hollófekete hajú is köddé vált.
- Chloe! Hol... Mit csinálsz te a földön?
Tessa immár a saját lábán közlekedett, amit belebújtatott megtalált topánkájába. Máris közre fogták őt barátnői, és óvatosan felsegítették őt. Az első dolga Chloénak az volt, hogy megtapogassa mellkasát. Már nem fájt, s a pulóverén sem volt semmiféle karomnyom, de még a vér is eltűnt.
- Szerintem nem lettek nagyobbak.
- Mi? - ocsúdott fel Chloe, miután körbenézett a sikátorban, ahol már csak ők hárman voltak.
- A melleid - mutatott rájuk Tessa, ahogy lenézett barátnőjére. - Higgy nekem. Én évek óta reménykedek benne, hogy az enyémek megnőnek, de sajnos a varázslat sem képes mindenre. El kell fogadnunk, amit Isten adott nekünk.
- Már értem, miért kedvel téged apa - motyogta az orra alatt Chloe, és remegő ujjakkal túrt bele fekete, vállig se érő hajába.
- Hát én szívesen adok nektek - tette csípőre kezeit Nessie, s közben vetett egy pillantást gömbölyded idomaira. - Jut belőle mindkettőtöknek bőven.
- Idióta - ugratta őt Tessa, majd megcsipkedte a lány szeplős arcát, amin mosoly közben kis gödröcskék jelentek meg.
- De Chloe - jutott eszébe Nessie-nek, amikor kimentek az utcára, s elindultak a buszmegálló irányába -, mit csináltál a sikátorban? A földön?
Miután megnézte a busz-menetrendet Tessa is érdeklődve fordult barátnője felé, magyarázatra várva.
- Hát...
- Valami részeg pasas volt, ugye? - vágott a szavába Tessa, még mielőtt igazán belekezdhetett volna a mesélésbe, ami egyébként is nehezen ment volna neki, hiszen valóban elgondolkodott rajta, hogy ez tényleg megtörtént- vele vagy csak túl sok mindent ivott össze a buliban?
- Kivételesen örülök, hogy Colette nem jött ma velünk, és csak hogy tisztázzuk, számomra is ez volt az utolsó alkalom. Engem többet nem láttok szórakozóhelyen - jelentette ki a leghatározottabban Nessie.
- Oh, igaz is. Ha eljött volna, most mindenki zsebében ott heverne egy paprika spray - mutatta fel bérletét a sofőrnek Tessa, ahogy libasorban felszálltak a buszra.
Bár csak pár megállót kellett utazniuk, és még csak nem is egy helyen szálltak le, mégis a leghátsó ülésekre tömörültek, ahol egymás mellett tudtak lenni. Chloe a hideg ablaküvegnek döntötte arcát, de akárhányszor lehunyta a szemeit, újra a kutyát látta maga előtt, majd a fiút, aki utána megjelent.
A buszról leszállva Nessie benzin szagot érzett, majd kissé megszédült, amiért meg kellett kapaszkodnia a kerítésben. Egy kannát látott maga előtt, majd hallotta, ahogy egy gyufát meggyújtanak. Telefonja hirtelen csipogni kezdett, s Nessie még mindig a zöld kerítésnek támaszkodva elővette, hogy megnézhesse az üzenetet:
Tessa
Minden oké?~~
Barátnői nyilván látták a busz ablakából, ahogy kissé megszédül, de semmi szokatlan nem történt vele. Az évek alatt már kezdett hozzászokni ehhez, s elfogadta, hogy ez az élete része, amit talán majd egy nap kontrollálni is tud.
*
A benzines kanna kiürült, amit a fekete autóból vett ki az illető. Az erős szag csiklandozni kezdte a lány orrát, amitől azonnal magához tért, s ahogy megérezte a kötél szorítását kétségbeesetten próbált szabadulni.
A fekete ruhás alak elővett zsebéből egy gyufásdobozt, majd kesztyűbe bújtatott ujjaival meggyújtott egy szálat, amit felmutatott a húszas évei közepén járó lánynak. Vörös haja összeragadt a tarkóján, ahol korábban az ütés érte, de tudta jól, hogy nagyobb gondja is van, mint egy kis fejfájás és egy vérző seb.
Még mielőtt bármit is tehetett volna a gyufa a lába köré tett széna közé esett, amiből áradt a benzin szaga, s pillanatok alatt lángra lobbant, amik között elhalt utolsó sikolya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése